Nem indult zökkenőmentesen a mi kapcsolatunk. Van úgy, hogy elképzeled, fejben már meg is tervezted, hogy milyen is lesz az ideális. Aztán ráébredsz, hogy nem fogod megkapni. Be kell érned mással. Elkeseredsz. Majd ismét rájössz, hogy a más néha sokkal jobb. Nem, ez nem egy lávsztori kezdete. Amiről szó van, az egy mamusz.

Mamusz. Már a neve is annyira tetszetős, hát még az elkészült termék. 

Bőrtalpúnak kellett volna lennie. De bőrtalpat kapni, ráadásul jó áron, mintha jó munkát várnál el valakitől, méghozzá olcsón, hát lehetetlen volt. Így bőrtalpú helyett "szőrös talpú" lett. És mennyire jó döntés volt:

• nem annyira merev, mint a bőr
• ugyanolyan tartós
• sokkal olcsóbban előállítható (fiók titok: mamusz horgolt talppal X pénz mindennel együtt, ezzel szemben csak a bőr talp  X+ pénz!!)
• még inkább "cozy", mennyire divatos ez a kifejezés, vagyis sokkal otthonosabb
• nem beszélve arról, hogy a mosógépre bízhatod a tisztítását :)

Igazán izgalmas volt belevinni egy kis rafinériát. A széleit csavart horgolási technikával készítettem. Lényege a következő: olyan, mintha sima rövidpálcát csinálnál (átdugod a következő szembe a tűt, áthúzod a fonalat, így két hurok van a tűn, kicsit lazábbra hagyod a szemeket, majd megtekered az óramutató járásával megegyező irányba a horgolótűt, ráhurkolsz és áthúzod a két szemen). Ennyi. És mégis, hogy feldobja a szélét, ugye?

Oh, hát a virágról már ne is beszéljünk, beszéljen a kép helyettem.

Egy szóval beleszerettem, nem tagadom. Nem megszokásból, hogy el kell fogadnom, hanem mert úgy istenigazántetszik! De nem tarthatom meg. Sebaj, fejben már megvan a következő. Ahhoz talán minta is lesz. :)